Nyarat akarok! Napsütést, csokoládébarnának lenni, kiszőkülni, meg azt is szeretném, ha a forró ardiai kövek megégetnék a talpam, meg a tengerparton szerelmeskedni, és fagyit nyalni, meg fröcskölni a barátokat, és szűk kis mediterrán utcákon sétálni, hallgatni a hamis utcai zenészeket, és nézni a tűzzsonglőröket, meg a kabócák! Kabócahangot is akarok! És fenyőillatot! Levendulát olajfával! És csevapot tömni a fejembe! Kikötőben szeretnék láblógatni, és érezni a halszagot! Nézni a kötelekre növő kékkagylókat! Meg búvárkodni! És ugrálni be a vízbe! És fürdés után a sótól viszketni, igen, ezt is szeretnék:) Úszástól elfáradni, majd a parton dögölve belealudni a keresztrejtvénybe, majd arra kelni, hogy nyakon öntöttek egy adag vízzel! És utána bosszúból vizicsatázni! És olyan mélyre merülni pipával, hogy kattogjon a fülem, de boldogan jönni fel az áhított csigával a kezemben:) Az csudajó lenne. Mikor lett tél?

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.