"Most már tudom, mennyi fogkrém fér bele egy tubusba. Majdnem három méter."

Tudod Ő minden, ami Te nem.

Ha a dugás nem csak dugás, akkor valahol tuti, hogy kitépik a szívedet, nem igaz?

van olyan, akinek megígérem, hogy elfelejtem,
van olyan, akinek megígérem, hogy nem felejtem el,
van olyan, akinek megígérem, hogy keresni fogom, és
van olyan, akitől várom, hogy keressen, bár nem tudom valóban akarok-e vele beszélgetni.

Jelentem, a hercegnek látszó tárgy megtalálta a cipőm:)

Eszedbe jutott már, hogy az igaz szerelem egy összeesküvés? Kapitalista összeesküvés, és hazugság, melyet a film, a sajtó és a zeneipar terjeszt, és együtt reklámozzák, pedig nem is létezik. Gondolj csak bele! Hol létezik a dalokon, könyveken és filmeken kívül? Ki mond olyat, hogy "örökké szeretni foglak"? A lényeg az, hogy mindenki szarul van, mert vagy keresi azt a nem létező valamit, vagy azt hiszi, hogy kevesebbel kell beérnie. (Szerelem és egyéb katasztrófák)

Nyarat akarok! Napsütést, csokoládébarnának lenni, kiszőkülni, meg azt is szeretném, ha a forró ardiai kövek megégetnék a talpam, meg a tengerparton szerelmeskedni, és fagyit nyalni, meg fröcskölni a barátokat, és szűk kis mediterrán utcákon sétálni, hallgatni a hamis utcai zenészeket, és nézni a tűzzsonglőröket, meg a kabócák! Kabócahangot is akarok! És fenyőillatot! Levendulát olajfával! És csevapot tömni a fejembe! Kikötőben szeretnék láblógatni, és érezni a halszagot! Nézni a kötelekre növő kékkagylókat! Meg búvárkodni! És ugrálni be a vízbe! És fürdés után a sótól viszketni, igen, ezt is szeretnék:) Úszástól elfáradni, majd a parton dögölve belealudni a keresztrejtvénybe, majd arra kelni, hogy nyakon öntöttek egy adag vízzel! És utána bosszúból vizicsatázni! És olyan mélyre merülni pipával, hogy kattogjon a fülem, de boldogan jönni fel az áhított csigával a kezemben:) Az csudajó lenne. Mikor lett tél?

Holnap randi... fura érzések kavarognak bennem, túl könnyen megy minden. Meg a rengeteg kérdés: jól sül majd el? Vörösödök majd? Zavarban leszek? Lesz kínos csend? Mi van, ha mégsem lesz folytatás? Mi van, ha mégsem illünk össze? És ő? Ő mit fog gondolni? Csalódást okozok majd? Vagy fordítva? Megcsókol majd? És mikor? És milyen ember? Beszédes? Horkol? Bánatát magába folytós? Szex után a falhoz fordulós, vagy összebújós? Eljönne velem kirándulni? Későn kelős, későn fekvős? És újrakezdeni mindent...nehéz. Családnak bemutatás? Barátoknak bemutatás? Bízni benne? De azt hiszem: who cares???? :) És örömmel vetem magam bele, hisz a srác eddig imádnivaló! Úgyis alakul majd magától minden. Zavarban leszek, ez biztos. De a lepkék a hasamban... hát, néhány van, szerintem holnapig kikel még néhány a bábból:) Az a jó érzés:) És tudjátok, a híres párbeszéd:

- És? Helyes?

- Hááát, aranyos.

Na itt nem ez a helyzet. Helyes. Nagyon, olyan el sem hiszem, hogy megfogtam az isten lábát kategória, ami azért kicsit aggasztó, mert egy ilyen pasi egyedül van? És tényleg engem akar? És még aranyos is! Meg humora, na az is van ám:) Hát, magasról lehet nagyot esni:D So, nem élem bele magam semmibe, csak mosolygok a bajszom alatt:)

Készülődés, ilyenkor a fürdőszoba megközelíthetetlen. Tusolás, hajmosás, borotva, epilátor, fogmosás, testápoló, hajszárítás, körömlakk... aztán jön a nem tudok mit felvenni. Össze vissza dobált ruhák, persze az összes párosításban fel kell próbálni őket.. aztán mikor már azt mondom, hogy ez jó lesz, rájövök, mégsem... ne legyek kihívó, de azért nem barlangászni megyek, nem igaz? Aztán maradok a kényelmes szoknya egyszerű felső kombónál:) Smink, lemosása, majd megint:D Aztán parfüm, sms a csajoknak, h szurkoljanak.... és remegő gyomorral indulás:) Könyv vagy zene a metróra, majd mikor meglátom, az egész előző néhány nap kimegy a fejemből, és csak egyszerűen jól érzem magam:) Na valami ilyesmit szeretnék:) De addig kihasználom a fél-lepkés állapotot, és tanulok, mert remélem holnap már nem fogok tudni:D

Kávéillat, szén-monoxid, nyújtózások, papír- és könyvkupac, laptop..... szövegkiemelő, edények, pokrócba bugyolált én. A telefon és az msn a külvilág.... de azt is kikapcsolom néha. A blogírás jó dolog, egy bejegyzés, x db tétel utána. Ha másra nem is jó, erre igen. Közben persze jár az agyam.... Pasikon, barátokon, családon, bármin....befurakodnak ám az agyamba. Pedig most a tanulnivalónak kéne nagyon-nagyon a hely, csak holnapig, utána agynagytakarítás.... de hát nem így mennek a dolgok.

Nem hiszek a megbánásban, mert minden, amit tettem vagy nem tettem, még ha nem is úgy alakult, ahogyan terveztem, visszavonhatatlan része lett az életemnek. G. g.

Szeretlek, míg élni szeretnek a halandók, míg meg nem halnak.

Igazából nem vagyok most szerelmes. Ezért nyüffögök. De ha az vagyok, az sem jó... hát ki érti ezt? Bár néha a hajnalig tartó fenékriszálás, vagy könyv fölött görnyedés helyett már inkább vágyom arra, hogy valaki magához öleljen, és belehortyogjon a fülembe, miközben alszunk.

Tudjátok mi vesz rá egy embert, hogy blogot kezdjen? Például a vizsgákra való tanulás kikerülése. Ilyen állapotban vagyok. Ha már nem ülök addig a könyv fölött, hogy végleg ráfollyon az agyam, akkor kieresztem valahol a sok gondolatot. Különben még szétesnék, az pedig nem tenne jót nekem. Igazából blogot olvasni jobb dolog, mint írni azt, már ha csak úgy írod. Persze segíthet, ha dühös vagy, esetleg ha csalódtál. Jobb, mint a volt kedves dolgait a falhoz csapkodni, jobb, mint felrobbantani a sulit, vagy kitépni egy másik lány haját. Vagy ha nem is, mindenképpen kultúráltabb. Nem fogom az észt osztani, csak jó mókának gondolom, ha leírom egy lány (én) kicsit eltérő világnézetét. Hogy ilyen is van.

Engem most épp az foglalkoztat, hogy miért van az, hogy amikor nincs időd a férfiakra, vagy kedved, mert csalódtál, miért akkor találnak meg? Jeleket bocsátok ki, hogy srácok, én most lepausestam magam, erre mintha az Annapurna lennék, amit kihívás megmászni.... Értem én, normál esetben a Jancsi-hegy nem okoz nagy kihívást, bárki hülye fel tud sétálni. De mitől leszek Annapurna?

Mindenesetre az mindenképpen jó, ha épp önbizalomhiányban szenvedsz, és megerősítésre találsz. Csak tudni kell, hogy nem szabad mindenbe fejest ugrani. Az embernek legyen tartása. És a hosszútávú cél sokkal jobb, mint beérni pillanatnyi boldogsággal. Igazából rossz dolgokkal nincs sok tapasztalatom. Vagyis persze, szakítás, összeveszés, csalódás, féltékenység... de nekem nagyon nagy szerencsém volt eddig az életben, soha nem halt meg senki a közelemben. Viszont emiatt talán jobban ragaszkodom a közelemben lévőkhöz. De mindig tartom magam a mondáshoz, hogy akárhogy is sír az ember, a végén csak kifújja az orrát. /Heine bácsi mondta ezt/  Most jelen pillanatban a tanulást, és a továbbfejlődésemet tartom a legfontosabbnak. Ezeket a kezembe tudom venni, és sok munkával fejlődni tudok benne. Párkapcsolat.... ott pedig nincs más, együtt kell élni. A másikkal együtt:) Jó dolognak tartom. Mindig amellett találod magad, akitől tanulnivalód van. Ha pedig elromlik valami, akkor se fekete-fehér a helyzet, mindkét fél hibás.Csak talán könnyebb a másikra haragudni, miközben esetleg mi nem vettük észre, hogy itt valami nem stimmel. De lehet jól is csinálni. Nem azzal foglalkozni, hogy most milyen jó, hanem hogy milyen jó lesz. Mert a szerelem előbb utóbb magától elmúlik. Ezen nem lehet változtatni. A megoldás abban van, hogy szereted e a másikat, tudnál e vele lenni, ha nem lennél szerelmes. A lila köd tart össze, vagy az, hogy milyen emberek vagytok. Persze a legjobb dolog a lila köd:) Csak veszélyes is. Vagy sokkal többet látunk, mint kéne, vagy semmit. Mennyi bosszúságtól tudnánk magunkat megkímélni, ha racionálisan végig tudnánk gondolni... persze elveszne a varázs. Ez a kockázat benne. De ha valaki nem szeretne kockázatot vállalni? Akkor mi van? Mi van, ha én azt mondom: hajlandó vagyok lemodani a fél évtől 1-2 évig tartó lila ködről, ha cserébe találok egy olyan embert, akivel mély szeretetben, kompromisszumokban és boldogságban, őszinteségben és vidámságban tudok együtt élni? Persze nem azt mondom, hogy legyen az egyik barátom, mert a barátok alap, hogy ilyenek. Szerintem a nagy szerelem az, amely a lángolás után a barátok körüli szinten, de picit felette tud maradni. Én nem tudom, hogy megtaláltam e. Hogy valaha találok e hasonlót egyáltalán:) Addig pedig móka, süti, kacagás, nomeg sok katicabogár a Balatonban, akiket ki kell menteni, mert hát ugye sok a levéltetű.